A barokk korban a dúr-moll hangrendszer?
Pontszám: 4,7/5 ( 33 szavazat )A barokk korában alakult ki az a dúr/moll hangrendszer, amely máig uralja a nyugati zenét . Ez az időszak leginkább az érett barokk összetett ellenpontjáról ismert, amelyet Johann Sebastian Bach és George Frideric Händel munkái jellemeznek.
A dúr és moll tonalitás is a barokk korszakban jött létre?
A harmónia és a tonalitás általános jellemzői a barokk korban. A kora-középbarokk zenéjét módok felhasználásával komponáltuk. A 12 dúr és moll hangrendszer kialakítására a közép- és késő barokk korszakban került sor.
Mi volt a tonalitás fő központja a barokk korban?
A tonalitás fogalma a reneszánsz idején jött létre, és a barokk korszakban honosodott meg. A dúr és moll skálák használatához kapcsolódik. Amikor egy darab dúr vagy moll skálára épül, ennek a skálának a tónusa lesz a tonális középpont.
Milyen rendszereket fejlesztettek ki a barokk korban?
A barokk zene kibővítette a hangszeres előadások méretét, skáláját és összetettségét, és az operát, a kantátát, az oratóriumot, a versenyművet és a szonátát is meghonosította zenei műfajként. Ebből a korszakból számos zenei kifejezés és fogalom ma is használatos.
Milyen léptékű a barokk?
A tonalitás, konkrétan a dúr-moll tonalitás csak a barokk korban, 1600 körül jelent meg. Azelőtt a zene modális volt. Nem fogunk túl sok időt tölteni a modális zenével, de a lényeg az, hogy a reneszánszban 8 skála volt, amelyeket „templomi módoknak” is szoktak nevezni.